Mazsolacsata

Na figyu, vettem ma ezt a fülcsihalcsit, annyira tutimenőzsírkirály, hogy el se bírjátok képzelni. Türkiz kékcsi, és kristályokkal van kirakva, meg csillivillimilli. Hát nem szupcsi??? Eláááájulok!

Komolyan agyamra ment úgy látszik mostanában igen sok minden.  A fülhallgatót tényleg megvettem, pillanatnyi elmezavaromban, és most azon morfondírozok, hogy most akkor überciki, vagy ultragáz. A szomorú problémát viszont az okozza, hogy nem tudom hogy fog ez mutatni a rengeteg rózsaszín nyári cuccommal? :)))) Megoldás lenne még egy rózsaszín beszerzése, csak arra már tényleg nincs keret:(. Esetleg egy szponzor???

Skizofrén-e vagyok című napi rovatunkat olvasták.

Csak azért, hogy igazán stílusos legyen:

Megcsináltam!!! És sikerült, 3-ból 2. Ugyanis máméúgycsinánámahogykő? Én 3 cappuccinos bögrébe osztottam el, hármanvagyunkjóvanmá. Kis 2 decisek, azzal viszont matematikailag nem számoltam, hogy nem kell nekik 3 perc, így az elsőnek a belseje megégett. A törött csokit kihagytam belőle, mert csak az a 85%-os volt, vanília aromám sem volt otthon, de még így is mesés lett, csak a fagyi nagyon hiányzott mellőle. Már csak a morzsák, a korgó gyomor és a képek maradtak :(.

Jaj és a link még 1x, köszönet érte.

Nem szeretem a 85%-os csokit!!!

És, nem kérek elnézést!

Az elsőt sütöttem, a másodikat fényképeztem:

Gyönyörű, nem?

Ami a pizzát illeti, most először dagasztottam tésztát a kenyérsütőben, és nagyon tutto italiano molto bene lett. Sose gondoltam volna, hogy ez a konyhai szerkentyű még ennyire beválik. Nem tudtam anyáéknak mást kitalálni karácsonyra, így elég erősen tartottam tőle, hogy majd ez is a fritőz és az elektromos kés sanyarú sorsára jut a spejzban porosodva. És lám, miből lesz a cserebogár? :)  

Sok időt töltök mostanában Kisvárosomban, ezért sokszor futok össze régi ismerősökkel. Nem nehéz, egy nagy lakótelepen nőttem fel, az egész osztályom pl. itt lakott. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de ezek a találkozások valahogy olyan jajistenemhaggyámánemtalálkoztunk15évejajjmostmirőlbeszéljünk? Még az a jobbik eset, ha éppen kutyát, vagy gyereket sétáltatnak, mert akkor van téma, de legtöbb esetben olyan nagy, kínos mosolygás a program, aztán jajjneharagudjúgysietekmennemiskellmár.

Félreértés ne essék, sosem voltam antiszociális, de mindig azokkal az emberekkel futok össze, akiket nem szerettem, és nem is érdekeltek, vagy csak közömbösek voltunk egymásnak.

Tegnap összefutottam egy ősrégi osztálytársnőmmel, olyan igazi parasztpi..a, na sikerült neki jó hosszan eldicsekedni az életével, ami már maga fárasztó volt, meg mostanában nem jól viselem, ha valaki azt meséli hogy idén már hányszor volt külföldön, meg hogy most vett lakást, meg újította fel nehéz pénzekért, DE! Szerencsére volt a beszélgetésnek egy vicces hangzása, ugyanis a drága annyira választékosan és szépen igyekezett kifejezni magát (nem mintha buta lenne), mintha most rángattam volna ki az MTA igazgatói székéből egy csevejre. Legalább egy jót röhögtem. 

Én is szórakoztam kicsit ezzel: 

Otthon vagyok még mindig.

A felső szomszéd lakást felújít. Most éppen 93 perce fúrnak. Azt hiszem kicsit kitépem a hajat a fejemről. Hónapok óta ez megy. Finom lett a tegnapi palacsinta. Még maradt, lehet jelentkezni.

Tegnap volt nagymosás, meg takarítás, ma csinálok egy jó kis rakott krumplit, és olvasok. Hát nem egy adrenalinbomba. 

Itt a tavasz, MAJAC pitypanggal tömi a buksiját:

Törölni akartam a két nappal ezelőtti bejegyzésem. Meggondoltam magam. Marad. Az is én vagyok, nem csinálok popsit a számból. Vállalom.

Tegnap akkorát zakóztam a laminált parkettán mezítláb, hogy azóta a mozgás, a kihívás és a küszködés egy nagy halmazba tartoznak az értelmező szótáramban. Tanulság! Nem szaladgálni kora reggel, csipás szemekkel, mezítláb a lakásban, mert nagyon csúnyán járhatsz.

Szülők dolgoznak, nekem meg valamit mozdítanom kellene a lakásban, meg megígértem, hogy du. sütök egy kis palacsintát, abban ugyanis profi vagyok, egyelőre csak azt nem tudom, hogy bírom majd az álldogálást a tűzhely mellett:).

Ja, és ezt is ki kellene próbálni, csak félek, hogy nagyon gyorsan rákapok, ha jól sikerül.

Valami csodálatos a nő! És akkor nézzük meg, miért kellene, hogy érdekes legyen a nő a velvet szerint: nem szomorú?

Na, már megvolt ez is. Egy elborultabb pillanatomban, az jutott eszembe, hogy abba kéne hagynom ezt itt. Mert mi értelme van? Aztán szerencsére rájöttem, hogy agyhalott még nem vagyok, és mostanában, ha valaminek van haszna meg funkciója, akkor ez az.

Volt egy barátnőm, akinek az volt a mániája, hogy történjen már vele valami jó, és akkor majd teljesen tiszta lappal indul az élet, és a többi problémája nem fog létezni többé. Ezeket általában mindennel, és minden hónapban eljátszotta. Aztán egy szép napon megtörtént vele a "legnagyobb jó", megtalálta a szerelmet (ez volt számára a legfontosabb), valószinűleg annyira komolyan vette ezt a tiszta lapot, hogy azóta nem hallottam róla. Nagy könyörgések után, azért levélben dobott egy lekoptatós dumát. Fincsi, mi?

Én ebben a tiszta lap dologban nem hiszek. Inkább hiszek abban a közhelyben, hogy ami nem öl meg az megerősít, lehet hogy holnaptól, vagy májustól, vagy jövő héttől, nekem is egy boldogabb időszak köszönt az életembe, nem hiszem, hogy akkor és azzal együtt el kellene felejtenem ezt a blogot, ezt az időszakot, vagy megszűnne bármilyen más egyéb problémám ezzel együtt. Nekem kell majd megdolgoznom azért is.

Lehet, hogy nem lesz jó visszaolvasni a bejegyzéseket, majd biztos nagyon fogom magam sajnálni:), de legalább ott lesz előttem a feladat, hogy tanuljam meg megbecsülni, hogy megváltozott az életem. Viszont annak csak egy nagyobb része. A többivel ugyanúgy kell folytatnom a küzdelmet, vagy a karbantartást, ahogy eddig.

Szóval, nyafogásost kihagytam, ne üldözzek el innen mindenkit. Kis ezmegaz rovatunk következik helyette:

• pénteken vonattal jöttem haza, és olyan jó pasi volt a kalauz, hogy azt hittem, álmodom. Meg kellett győződnöm arról, hogy felébredtem-e már szokásos vonatozós álmomból. És, igen. Wow.
• tartozom egy vallomással. Kiütést kapok a babás, meg kismamás blogoktól. Sikítófrászt. Pedig: szeretem a gyerekeket, és nekem is lesznek, ennek ellenére, amikor szokásos felfedezőkörutamat teszem a bloggerek világában, és úgy töltődik le egy blog, hogy a gyerek képe kiveri a szemem, meg jön a szokásos prüntyögés, hát…… És most jön a szokásos DE! tegnap éjjel rábukkantam erre, és egy levegővel elolvastam kábé (teljesen pontosan)159 bejegyzést, hol sikítva röhögtem, hol sírtam, mint a záporeső, de igazából nagyon élveztem, ajánlom szülőnek + „gyereknek” egyaránt.
• azok közé tartozom, akik érzik a „rokonait az ember nem válogathatja meg” közhely valós súlyát és tragédiáját. Na, most itt a remek alkalom (a húsvét, gy.k.), hogy kedvenc rokonok tiszteletüket tegyék nálunk. Egy ilyen látogatással kapcsolatban ma megint rá kellett jönnöm, hogy mostanában eléggé elfogyott az egyetemes szeretet, és nem bírom intelligensen elviselni a nekem nem teljesen passzoló rokonokat 20 percnél tovább a privát szférám közelében. Olyan szinten rám tört az ideg  a rokonlátogatás 3. órájában, hogy el kellett vonuljak, nehogy megkérdezzem a kedves vendéget, hogy miért nem megy már végre haza. Most történt velem ilyen először. Ijesztő volt.

Lenne, de már kicsit magam is unom ezeket, úgyhogy ma az ünnepre való tekintettel kíméletes leszek. Kihagyom!

Tartoztam még a képekkel:)

Itt kerestem Brekit a plakátról:).                            OOOOOPS;)

                                                           Milyen színe van, és mégis milyen gyönyörű.

Ki mondta, hogy a zöld virág nem lehet szép???

Most már nekem is tetszenek a broméliák:)

Vonzónak mondott, majdnem 29 éves, kissé megviselt, de jó iskolában tanult, és kemény munkahelyeken edzett idegrendszeremet elcserélném 22-26 éves, szakképzett, az élet iskolájában edződött, frissen huzalozott és fényezett idegrendszerre. Fénykép nem szükséges. Kalandorok kíméljenek!

Cím a szerkesztőségben, ugyanitt muskátli eladó.