Mazsolacsata

Minden tegnap este kezdődött, barátnőm elkeseredve mesélte, hogy egy közös ismerősünk már nem az első alkalommal nagyon megbántotta, ráadásul állandóan a háta mögött műsorozik. Nem beszélve arról, hogy az illető egy idióta, és sajnos csatolt fájl, úgyhogy egyszerűen nem is lehet megszabadulni tőle. Felhúztam magam, mert nem viselem jól, ha a barátaimat bántják, nagyon nem.

Következő körben nagy izgalommal bevágódtam a TV elé, hogy majd jól megnézem a Főnök folytatását, mert nagyon csípem a sorozatot. AHA, persze. Ismétlés.

És aztán leszállt az éj!

• álom1: egy kastélyban időzök a barátaimmal, amikor fegyveresek hada támad a bulizó tömegre, és jól lelövöldözi őket, én is kapok 2 golyót, de még élek. A poén, amitől megőrülsz, mindannyian, én és a barátaim is állatok voltunk, különböző fajta kis helyes állatkák... AHA! And the Oscar goes to Mazsola!
• álom2: egy barátnőmmel találkozok, aki a 9. hónapban van, és valamiért ezt mindenki eltitkolta előlem, na ezek az olyan rossz érzéses álmok, ami miatt még legalább egy fél napig levert leszel  

Nincs vége még! Reggel fél kilenckor sms-re ébredek, hogy merre vagyok, engem annyira vártak és én meg nem jöttem. Az történt ugyanis, hogy bográcsozásra voltam hivatalos, kérdezték egy hete, hogy mikor érek rá. Mondtam jövő hét szombat tökéletes lenne. Ez másoknak valamiért nem tetszett, mondták, hogy a vendéglátónak az már biztos nem lenne jó, nem fogok haragudni, ha nélkülem mennek? Mit mond erre a jólnevelt Mazsola? Oké, kibírom. AHA! És ma reggel jött az sms. És magamra vállalom a háborúkat, a H1N1 vírust és a világgazdasági válságot is. 

Aztán elkezdődött valami hátborzongató zaj a ház közelében, mintha vascsövekkel ütnének üvegfalakat, és betelt a pohár.

Hála az égnek délután programom van, addig le is nyugszok.

Görénylyuk:( Ma Carrie barátnőmnél bandáztam, nagy erőkkel szervezem újra a társasági életemet, csak aztán  ki ne fogyjon a lelkesedés. Bementem ma egy plázába, merdógomvót, az meg tele volt gyerekekkel meg tinikkel, itt tobzódnak egész nap. Kinn meg ragyogó szép idő, meg napsütés. Hát mi annó az Isten szabad ege alatt bandáztunk nap, mint nap kifulladásig, az szerintem kicsit jobb volt, meg egészségesebb. Néha még sportra is ragadtattuk magunkat, volt, hogy bandaháborúztunk, vagy csak lestük a jó pasikat, anyáinknak esténként úgy kellett hazahajtani minket. Meg sokat sétáltunk, állandóan mentünk, és be nem állt a szánk:) Mindig voltak vélt, vagy valós sérelmek, nagy világfájdalmak, hatalmas szerelmek és csalódások, meg persze örömök. Mentünk, mendegéltünk és örültünk, hogy van kivel megosztanunk ezeket. Nem volt még számítógép, meg persze mobil sem, amitől persze nem lettünk se jobbak, se rosszabbak, de én úgy érzem nekünk volt jobb.

Ma van a 29. szülinapom. Azt hittem rosszabb lesz. Otthon vagyok, kaptam ünnepi ebédet, meg sütit. Beszéltem távolba szakadt barátnőmmel, sajnos nem sok jó hírrel szolgált ő sem, de ettől legalább a saját problémám kisebbnek tűnik, csak sajnos hozzáadódik még az övé is. A korom ma valahogy nem tud zavarni, hajlamosak vagyunk azt hinni minél öregebbek vagyunk, hogy valamiről végérvényesen lemaradtunk, de ha körülnézünk, mindennek láthatjuk a cáfolatát is. Telefonnal a kezemben élek mostanában, hátha jön a hívás, de valahogy nagyon nem jön. Ma a barátoknak örülhettem, de ma beértem "ennyivel". Volt ez már ígyse:). Ha lehet kívánni, és miért ne lehetne, én vagyok a szülinapos: szeretném, ha jövőre ugyanitt, egy nagyságrendekkel boldogabb beszámolót lehetne olvasni, az én kerek, és boldogságos!!! 30.! szülinapomon. Kicsit kívánjatok velem...

Már a második születésnapi jókívánságot kapom, pedig én úgy emlékeztem, hogy holnapra esik a szülinapom.

Skizo-e vagyok?

Az első befektetésem a cicim volt,

És a cicik meghozták nekem az első lakást!

/A PLAYBOY VILLA LÁNYAI/

Azt a kutyafáját! Még nagyon sokat kell tanulnom!!!

Tegnap egyedül voltam otthon, gondoltam DVD-zek. Megnéztem egy amerikai romantikus vígjátékosat, de annyira 1.0-ás, hogy külön szót nem érdemel, bemelegítésnek tulajdonképp jó volt.

Másodikra Nem kellesz eléggé, ami nem lett volna rossz film, sőt nekem nagyon tetszett, annak ellenére, hogy jól az orrunkba tolta a görbe tükröt, vagy mi a fityfene. Csak a vége, a vége. Amikor elkezdték tolni a tapsikolós american happy end itemeket, ott kicsit elvesztettem a lelkesedést. Ráadásul én sem vagyok egy rémemberállat, némi happy end elemet (mondjuk nem túl sokat) simán elbírt volna a film, de ilyen mértékben nagyot rontott a hitelességen.

Harmadikra gondoltam itt az ideje egy mindent elsöprő tuti jó filmnek, valahol azt olvastam, majd az Égető bizonyíték megfelel az ilyen irányú kritériumoknak, így ugrott a DVD a lejátszóba. Hú apám, hogy ez a film mennyire ultrakaka, az hihetetlen. Annyira szenvedtem, de annyira. Ráadásul értettem, hogy mitől lett volna ez egy olyan igazi agyeldobós, és végignéztem, hogy hátha egyszer minden jóra fordul, legalábbis a néző érdekében. De nem. Ráadásul annyira erőlködtek, és mégis annyira mellément. 1 jó beszólás, és két jó pillanat volt a filmben, ami kitett a 92 percből 3 egész másodpercet. Hát rendesen elkeseredtem.

Abba is hagytam a mozizást és este, hogy valami jó is történjen, jól megnéztem sokadszorra a Kill Bill 2-t, csak hogy végre meglegyen az élmény és az élvezet.

Tegnap hajnalban éppen arról álmodtam, hogy a BKV-ellenőr jól megbüntet a tömegközlekedésen, én meg azon sírok hogy fogom ezt a segélyből kifizetni, amikor megszólalt a telefonom. Azt hittem a joda hülyéskedik megint hajnalban az ügyfélszolgás esemeseivel, nem beszélve arról, hogy ilyenkor 3 infarktust kihordok lábon, hogy kivel milyen baj történhetett. Szerencsém volt, drága barátnőmnek született meg a második porontya, aki kislány és 3,8 kiló, és mindenki boldog, és mindenki jól van:). Milyen csodálatos dolgok ezek. Más általában az én koromban már nagyon kivan ha nincs gyereke, engem ez sose tudott kiborítani. Tuti, hogy lesz nekem is, valamikor, majd, halálra fogom magam stresszelni, hogy jó anya leszek-e, nem fogok-e mellette elaludni és ráfeküdni, vagy leejteni, vagy véletlenül vízbe fojtani, meg ilyenek. Jó móka lesz, még megvárom. Addig meg megzabálom a barátnők gyerekeit a kis hurkácskáikkal, meg a bongyor hajukkal.

Annyi mindenről akartam ma írni, emberekről, gyerekekről, véleményekről, örömökről, bosszúságokról... Aztán eltöltöttem 2 órát azzal, hogy az internetet böngésztem állásért, és (totál lúzer vagyok)

fú, nagyon magam alatt vagyok, bocs

Megint görénylyuk... Visszatértem Pestre, furcsa volt, most nagyon élveztem, hogy újra itt vagyok. Fújt a szél, sütött a nap, ocsmány volt a busz, nem jött a villamos, a házban fúrnak, faragnak, én meg hazaértem. Létezik ilyen, ha az ember gyereke albérletben lakik?

A görénylyuk már nincs csatolva az élvezetekhez:(. Még mindig nincs munkám.

Mostanában már megint az kattogtatja az agyamat, hogy legalább egy-két barátnak szólni kellene itt erről. Merthogy kicsit olyan felemás érzés. Nem tudom viszont, hogy mi lenne a reakció, és mi lenne ha olvasnának. Valahogy attól is fázok, hogy többen is olvassanak az ismerősök közül, míg a barátokkal talán más lenne a helyzet. Tudtok tanácsot adni? Akinek van blogja, és nem teljesen publikus, az hogy oldotta meg ezt a kérdést?

Szóval elkapott tegnap a rágódás ezen a coming out kérdésen, de mára valahogy már csak az maradt, hogy marad, mármint a titok. Nem jól viselem az ilyen titkokat.

Naná, hogy én sem maradhatok ki a játékból, már egy csomó T. Kollégánál találkoztam vele, most már én is megcsináltam, ime:

Kéne egy cica! Az se baj ha már makka. Vagy egy kutya. Esetleg paci, vagy nyúl, vagy egyéb kisállat. Ha örökbe nem is, kellene legalább kölcsön. Pár napra. Vagy csak addig, amíg le nem rókázza és össze nem kakilja a lakást. Vagy legalább kellene valaki, akinek van egy unokahuga, és annak egy ismerőse, aki már látott olyat a TV-ben. Gyereket nem tudok vállalni, ezeket az ajánlatokat már most vissza kell utasítanom. Itt rázom magam ezen az überfrankó helyen a bloggerek közt, már vagy lassan fél éve, és most már komolyan tartok tőle, hogy az éjszaka közepén lefékez a nagy fekete autó az ablak alatt, kipattannak belőle 4-en a blogfelügyelettől, és rámtörik az ajtót, hogy: Mazsola! Elő a farbával! Tudjuk ám, hogy nevezett, F. Majac fk. kisállat nem veled lakik ám! Csak próbálod úgy feltüntetni, pedig a szüleidé! Nosza, elő egy kisállattal, vagy búcsút lehet mondani a blogodnak.

Merhogy nekem nincsen, és közben a sok blogon mind azt látom, hogy mindenkinek van, van akinek nem egy, 4-5. Jóvanna, persze, én is tudom hogy van 1-2 blogger, akinek nincs, bár szerintem nekik is van, csak titkolják, és titokban tudja ezt mindenki. Meg tudom ám, hogy legalább kölcsönbe volt nekik is. Mazsolát nem lehet ám csak úgy beetetni. Bezony! Énmegalbérletbenlakomaztánnekemnemlehet! Namosmilesz?

Nem tudom megérett-e bennem az erő, hogy írjak is róla, nem tudom. Szóval hétfőn bekapcsoltam a TV-t, vártam a sorozatom, mit látok? K. Hurkaszájú Gyögyi, meg G. Kolbászajkú Mária, Fekete Terézzel, K. Lakkcipő Lászlóval és Szabival egyetemben új H.A.T. részekkel örvendeztet meg valakiket, nem tudom ki az, akinek ez jó szórakozás. Még pár percet láttam belőle+némi előzetest. Hát, én mindig azt gondolom (kishülyenaiv), hogy nincs már ennél lejjebb. Hová lehet még lekapaszkodni? Mit mond el ez az emberekről, hogy ezeket élvezik, mert nézik, mintha fizetnének érte? Nincs nekem semmi bajom a TV-vel, ha van időm, és van mit nézni, akkor én is elbambulok előtte órákig gond nélkül. DE! Nincs mit nézni, mert a jelen körülmények között az embereknek (nagyon sok-sok embernek), erre van igénye, meg a Maunikasóra, meg a Józsibarátjukra, és sorolhatnám. Már az is felmerült bennem, tán bennem van a hiba? Én vagyok a gáz? Hogy ezt nem bírom. Azt se tudom ki az a G. Mária, meg K. Györgyi. Meglátom őket a TV-ben, és csak egy valami jut az eszembe. Különben is van az a mondás, hogy ne sírjon az, aki média"szociálismunkásnak" áll, ha "dolgozni" viszik. És ezek kérem szépen még sírnak is. Neszenekünk.

Utóirat: nem a főzősműsor a gáz kérem szépen, csak az, hogy kikkel lehet eladni.

Előbb megkérdeztem Apát, hogy áll a meccs:

Apa: 2:2

Mazsola: És kinek a javára?

Mondoménmindig!

Le kellene szednem ezt a friss topikok oldaldobozt, mert most éppen csak Szvetlana (az álnevem) kommentjeit dobja ki, aztán akkor én most csak magammal? Vagy hogyan? Persze, mert mindig az utolsót dobja ki, én meg ugye a kommentben szorgalmas hangyaként válaszolok.

Szóval, főztem ebédet, bekapcsoltam a kenyérsütőt, most meg takarítani fogok. Nem kell valakinek egy házvezetőnő? Már annyira benne vagyok a lendületben:))). Jópénzépersze!

Tegnap bekapcsoltam a TV-t az NCIS előtt, hát nem kellett volna (Hal a tormán ment), olyan sokkot kaptam, hogy nem is tudom mikor fogom ezt tudni kiírni magamból.