Mazsolacsata

Volt nekünk egyszer egy törpehörcsögünk, Mazsola (ő is bizony), szerettük, imádtuk, pedig csak egy pici kis teremtmény volt, akinek nem jutott annyi gógyi, mint egy kutyának, vagy cicának, de így is meglepően okos állatka volt. Imádott zabálni, nem otrombán értve, de habzsolta az élvezeteket. Nincs olyan emberi étel, amit meg ne evett volna, persze mi meg nagy szeretetünkben meg is kínáltuk állandóan ezzel-azzal (tudom, hogy nem kellett volna, nem kell értesíteni az állatvédőket, megérte a drága így is maximális kort). A hörcsögnek való kaját 2500W-os porszívóként szívta be a pofazacskójába, akkora tökmagokat tömött oda, hogy azt hittük megfullad a kis hülye:D. Előfordult, hogy akkora lett a feje, hogy nem fért be a házikójába, ahová azért szaladt, hogy eldugja a frissen megszerzett eleséget. A magokat szerette lenyomatni kis joghurttal, vagy tejföllel, elrágcsált hozzá egy kis palacsintát, majd desszertnek egy kis szilvásgombócot. A legviccesebb a rizs és a tésztaevés volt. A rizst porszívozta, a tésztát, mondjuk a spagettit, pedig úgy szívta be, hogy a szósz még ott csillogott a kis pofáját beterítve miután végzett. Nagyon jókat mulattunk rajta mindig.

Miután Mazsola elköltözött az örök tökmagföldekre, akkor lett nekünk a Majacunk, akinek van az a legcukibb orra ott lejjebb:)))). Olyan, mint az elődje, imád zabálni, gyakorlatilag reggeltől estig eszik, olyan a ciklusa, hogy elöl be, hátul ki. Ha nincs kaja, akkor mint az igazi malacok az ólban etetés idején, visít, mint a fába szorult féreg. Tudja, hogy a kamra és a balkon ajtajának hangja általában kaját jelent, így az első neszre nekiáll a műsornak. Mi azt hittük, ami a kaját illeti, ő is ugyanúgy működik mint Mazsola, hát nem. Olyan még nem volt, hogy emberi kaját megkóstolt volna. Kivétel a száraz kenyér és a tészta. Igen a tészta, de csak a leves tésztája, és csak akkor, amikor már megfürdött a tésztácska a vasárnapi leveskében, mert az csak úgy finom. Na akkor hajlandó Őnagyságosasszonysága nekiállni a tésztaevésnek, méghozzá ugyanazzal a módszerrel, mint a kis elődje:))). Van, aki feldobja nálunk a legátlagosabb családi ebédet is.

Igen, a képen Mazsola látható szilvásgombóc pusztítás közben:-).

Hát íme! Elkészült a sablon új ruhája. Nem kell kérdezni hogyan csináltam, mert számokból, meg betűkből állt. A hátteret vagy 8x cseréltem ki, ez a mostani nem egy Picasso, viszont az egyszerű mutat a legjobban, ahogy elnéztem, pedig volt nekem csillivilli extra magamdizájnolta is, csak összerakva volt gáz:(. A fejlécet nem így tervezten, csináltam egy próbaverziót úgy kábé, beraktam, hegesztés közben viszont úgy a szívemhez nőtt:). Lehet, hogy majd ha lesz kedvem csinálok valami nagyon művészi, nagyon dizájnosat, de egyelőre marad a szőrös rózsaszín papucs, mert így szeretem. Jó, persze van még pár dolog amit még szeretnék megszerkeszteni, de ha nem értek hozzá, hát így jártam:).

Tegnap közösségi nyomásra megsütöttem vagy 30 darab palacsintát, majd megettem belőle egyet töltelék nélkül:). Life is so hard!

Egész nap kínoz a migrén, az eső meg hol esik, hol nem , szerintem ettől görcsöl az agyam is, erre a felső szomszéd még mindig fúrja a betont, mert lakásfelújít már vagy fél éve. Pesten az alsó szomszéd teszi ugyanezt, nekem meg marha jó.

Hegesztem a sablont, már mintha kinézne valahogy, lehet (bár szerintem csak elbíztam magam), hogy ma, vagy holnap lesz is belőle valami, bár addigra tuti kihullik a hajam a színkódoktól, meg a betűtípusoktól, hehe:).

Sosem voltam kimondottan édességmániás, inkább a hús... A napokban azonban igencsak próbálom magamtól a cukrot megtartóztatni, nincs is otthon semmi édesség. Tegnap lefekvéshez készülődve rátévedt a tekintetem egy családi fotóra, aminek a közepén egy szép nagy csokoládétorta fityeg felszeletelve. Hát nagyon, nagyon erősen kellett koncentrálnom, hogy abban a pillanatban ne essek neki, és  ne kezdjem el nyalogatni a fényképet. Ja, nem is szeretem a csokitortát.

Éjjel egykor már készültem hanyattdobni magam, amikor kitört a vihar és be kellett csuknom az ablakot. Ugye csukott ablaknál 18 fok felett nem tudok aludni, és nagyon félek a vihartól. Nem szoktam ezen jajgatni, de ilyenkor bizony hiányzik az a bizonyos férfiember a háznál, hogy kismazsolát megvédje a gonosz és csúnya viharszörnyektől. Pedig az esőt nagyon szeretem, főleg ebben az évszakban, de az ilyen dörgős-villámlós halálra rémít:(.

Közben már egy hete megy a fogyi, majd jövő héten állok mérlegre, akkor megírom mennyi az annyi. Nagyon lájtosan csinálom, de azért kíváncsi vagyok. A kóla hiányzik, bár az eddigi teljesítmény alapján vitathatatlanul hős vagyok, csak vizet iszok. Imádom a spenótot, ma főztem az harmadszor egy hét alatt, abba is kellene hagyni, mielőtt megutálom.

Továbbra is küzdök némi dizájnért, de nagyon laikus vagyok én még ezekhez. Hajlamos vagyok gyorsan bezárni a szerkesztő ablakokat, amikor már 10x-re sem megy. Rosszul viselem, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretném, én meg bizgerálom, sokszor csak úgy vaktában a CSS-kódot, aztán az eredmény is annak megfelelő. Egy darabig még nincs új sablon.

Buherabéláskodnék a sablonommal, de annyira gizda vagyok hozzá, hogy nemigaz. Ezt is egy csomót kellett barkácsolnom, míg végre csak kicsit szalonképesebbre, arányosabbra, meg formásabbra tudtam szabni, mint az eredeti, nemértekhozzáno. Szerintem elleszek vele egy darabig :(.

Tegnap olyan migrénnel ébredtem, hogy anyuék a szomszéd szobában arra keltek, hogy jajgatok, én meg nem is érzékeltem, tiszta görcsben voltam, és ez ment egy fél napon keresztül, hát nem kívánom senkinek.

Hát én nem írtam "A KIRÁLYNŐ" című műsorról, de nem bírom magamba folytani a kérdést a jónéphez, aki szavazott+ a zsűrihez, hogy Korinna, ugyan miért??? A harmadik helyezett lányt, aki nem látta, annak leírom, úgy kell elképzelni, úgy arcilag, mint egy dél-amerikai végtelenített szappanopera nehézsorsú (erdőben, farkasok közt nevelkedett) főhősnőjét. Arra mindenki emlékszik, hogy ezek a nénik legtöbbször nagyon szépek voltak. Eddig rendben is lenne, de ami a csaj megjelenését illeti, hát drágáim... Állítólag millió versenyen már szerepelt, de úgy állt a színpadon, mint akit hátbavágtak hólapáttal, és nagyon kellene kifelé mennie a mosdóba, ráadásul az arcán is ez tükrzöződött. Akkor nem lehetett volna már egy olyan lányt, akinek szép a tartása, nnna.

Ja, és múlt héten elég erős elvonási tüneteim voltak a leszokástól, lásd lejjebb:))).

Szóval, nekem már az oviban is kólásüveg volt a jelem. Vagyis lett volna, ha nem 29 lennék, és ha az én ovis időmben még nem a rendszerváltás előtt járnánk, azoknak a boldog nyolcvanas éveknek az első felében. Nem tudom pontosan visszaidézni a pillanatot, de már elég régóta tart. Nem igazán tudok meglenni nélküle, pedig hányszor hallottam a különböző verziókat arról, hogyan fog megölni ez az alattomos folyadék. Mondhatni a kapitalizmus mocskos zabigyereke. Én meg sose értettem, hogy a kólával van a baj, vagy velem? Miért fáj az másnak, én mit iszom. WTF?

Szóval nagy a szerelem. Az igazi, a klasszikus, az egyetlen. Volt időszak, amikor próbáltam átállni a lájt verzióra, brrrrrrrrrr. Nem, köszike. Tesó meg azt issza, engem meg a szívszélhűdés kerülget mindig, amikor elém teszi az ezüstben ragyogó címkés üveget. Mára már ő is megtanulta. Már mindenki tudja rólam. Sőt azt is tudják, hogy én csak 1 bubisan szeretem, a legjobb a már kis ideje a hűtőben pihengető verzió.

Most viszont el kell szakadnunk egymástól, el kell, hogy engedje a kezem, hátha egyedül is boldogulok. Elválunk ágytól, de asztaltól is. A cukor miatt, ő a hibás, a gonosz harmadik, aki nélkül ő nem tud élni, nekem viszont meg kell próbálnom. Marad a távkapcsolat. Ő a héten egyszer meglátogat, és én próbálom beérni ezzel a röpke, pár órányi szerelemmel, ami még nekünk adatott.

Hát, rég szóltam már valami értelmeset, he-he, de most sem fogok:). Szóval nagy vonalakban: otthon vagyok, megöl a görénylyuk, ahol mostmár minden nap egyre melegebb és büdösebb, a gépek sincsenek top formában, ahogy persze én sem. Továbbra sincs pozitív változás munkaügyben. Hétfőn voltam munkaügyi központ, újra ugyanúgy zajlott le a műsor, a jó napot kívánok és a viszontlátásra között gyenge 4 perc telt el, ami alatt beírták a könyvecskémbe a következő időpontot, aztán várakozón nézett rám a hölgy, hogyugyeakkoremeljemanagyvalagammertvárnakmégmásokis. Gyűlölöm a meleget, ha még nem mondtam volna. Ja, és a sok okos embert is kultiválom, akik a légkondi mellett a buszon kihúzkálják sarkig az ablakokat, aztán hangosan jajgatnak, hogy miért van ilyen meleg. Pedig, mostmár nem újdonság a légkondi, hahó!!!, már igazán meg lehetett volna tanulni. Ejnye. Van sajna napi rossz hír is. Tibor, a tudodmelyik abbahagyja a blogolást, hát nagyon nemgyere be. Hiányozni fog, vannak blogok, akikre úgy rá vagyok szokva, hogy amikor felmerül náluk a szüneteltetés kérdése, engem a jeges rémület fog el, aztán zúzok oda kommentbe könyörögni. Hát így jártam, úgyhogy drága barátaim, nem ajánlom, hogy abbahagyjátok, aki pedig már megtette, annak üzenem, hogy tessék folytatni, mert különben... Belinkelem azért ide nektek kedvenc postomat Tibortól, nem nagyzolok, meg vetítek: sírva, vonyítva röhögtem. Van még valami olyasmi is, mintha fogyókúra. Erősen próbálok a kóláról is leszokni, pedig édes Istenem mekkora a szerelem. Fogyiblog nem leszünk, nem kell ijedezni. Max. ha működne a dolog, majd néha írok ide egy számot. Viszont ha többet soha nem említem, majd lehet beküldeni a helyes megfejtéseket a kérdésre, hogy mi történt a dologgal. A helyes megfejtők között pedig kisorsolunk egy exkluzív tanulmányutat a csini személyi mérlegemhez, amin megmérheti súlyát, zsírját, vizét, véralkoholszintjét, ésatöbbiek.

Congratulation for the winner!

Norway!!!

Ennyi ország nem tévedhet:). Egyébként meg voltam elégedve idén a műsorral, meg a mezőnnyel. Jó volt, szép volt, és először nyert versenyt a favoritom:)))

Ott van a baloldalon az ájpodom, lehet rajta hallgatni, + a másik nagy kedvencemet is:).

Az csak nekem tűnt fel, hogy a német srác mennyire pösze?

Még nem is mutattam mit kaptam. Mióta a kezembe vettem nem tudok vele betelni.

Nekem az első jobban tetszett:). Azt mondták itt erősebb a mezőny, tény hogy nem voltak rosszak, bár én a végére eluntam magam. Viszont a norvég srácot megvettem kilóra. Nagyon jó a szám, a srácnak, hogy szakszavakkal éljek:) igencsak meghatározó a színpadi jelenléte, abszolút átjött, hogy megasztár zsargonnal éljek, hol lehetne vajon minél hatásosabban kampányolni a győzelméért? Nem beszélve arról, hogy a srác maga írta a szám zenéjét és  szövegét is. Ami még igazán tetszett az a horvát és ukrán dal, valamint a szerbek, én abszolút csípem ezt a stílust, nem beszélve arról, hogy nem a sablon tingli-tangli. A lengyel számot még mindig szerettem. A szlovákoknak nagyon jó volt a számuk és a hangjuk is, ha a cifrázást és a nagyon magas tartományokat kihagyják, tuti döntősök, sajnáltam.

Ami Ádok Zolit illeti, még pár szó. Nem szoktam belemenni az ilyen dühöngésekbe, hogy kit, miért küldenek ki a dalversenyre. Kiválasztják, én onnantól becsületesen drukkolok a magyar versenyzőnek, legyen az Rúzsa Magdi, vagy Fekete Pákó. Akad persze néhány észrevételem csak úgy csendben, bár nem Zolival kapcsolatban, ugyanis maga a szám nem volt rossz, az énekes előtt pedig le a kalappal, hogy ennyi tánc mellett becsülettel végig tudta rendesen énekelni, hallhattuk, másoknak ez egy szál mikrofon előtt pihengetve sem sikerült. Én nagyon sajnálom, hogy nem énekelünk magyarul, mások megtehetik? Sokkal jobb lenne. Amik nekem még szemet szúrtak, azok a fellépőruhák. Náray Tamás tervezte őket, aki nagyon szép ruhákat tud alkotni, de most köszönjük szépen talán nem kellett volna fáradni ezekkel. Hát hogy néztek már ki? Sehogy!!! Zoli göncére szavakat sem nagyon találok, ami a csajok ruháit illeti, azok még egyesével mutattak is volna, na de így? Milyen volt a színpadi hatás? Semmilyen!!! Hogy mutattak a srácok. Sehogy!!! Igazán kár. Ha 4 fehér kezeslábast adnak rájuk, akkor is jobban mutattak volna a színpadon. A koreográfia se volt nagy szám. Viszont tényleg nagyon sajnálom, hogy nem jutottunk be a döntőbe, a szám alapján beférhettünk volna.

Még egy kicsit az 5 már döntőben levő versenyzőről. Most összekapták magukat ezek az országok is. Ami nekem igazán tetszik, az a németek produkciója, az orosz és a spanyol is jó szám. A francia, és a brit viszont akármennyire is jó szám lenne, főleg a brit, ugye Andrew Lloyd Webber a szerzője, de az ilyen számokból 12 egy tucat. Kíváncsi vagyok mi lesz szombaton. Elnézve a tegnapi továbbjutókat, szerintem lehetnek még meglepetések.

Túl vagyunk az első elődöntőn, és meg vagyok lepve. Sőt kellemesen csalódtam. Teljesen jók voltak a számok, az előadók, vagyis nagy részük, és a döntőbe kerülésnél három kivételével én is ezekre az országokra szavaztam volna. Új kedvencem is van: Bosznia-Hercegovina. Egy a szívfájdalmam: cseh barátaim nem kerültek döntőbe, pedig jók voltak! Hihetetlen, hogy minden évben odatévelyednek olyan énekesek, akik nem tudnak énekelni. Gondolok az andorrai kislányra, aki a nuniját ugyan ki tudta rakni, csak a hangját nem, és a svájci fiúcskára, aki szintén nagyon gyenge volt:(. Nekem Örményország, Románia, Izland nem is nagyon jött be, bár ez még változhat. Jót röhögtem, amikor az izlandi kislányról Gundi megosztotta az információt, hogy van aki (már nem emlékszem) úgy jellemezte, hogy olyan a hangja, mint egy 50 éves fekete énekesnőnek. AHA! és az illető hallási kihívásokkal küszködött. A legjobb egyébként, de all my respect a máltai énekesnő, Chiara.

És úgy egyébként tudja valaki, hogy miért tért vissza úgy kb. 13 fokkal a tél? Annyira nem fáj, de mégis hogyan? Ja, és tegnap piknikezni voltam anyuval. Hja, hát tényleg szép időnk volt...

Van ez a kis Mazsola, aki szereti a nagy Eurovíziót. Mert, csak. Szereti az ilyen nagy, látványos, csillivillimilli, danolós összeborulós mulatságokat, aztán monnyonakárkiakármit. Ha valaki nem tudná miről beszélek, meg lehet tekinteni itt, de el is mondom. Van ez a nagy buli, jön sok-sok európai ország, lesz kettő elődöntő és egy döntő, dátum május 12-14-16, fognak nótázni, meg show elemeket bemutatni, az előadók általában nagyon színesek, igen úgy. Lesz ott mindenféle muzsika, általában megéri ezzel eltölteni 3 esténket, mert a televíziában amúgy sincs semmi. Van magyar induló is, de ez nem jelenthet problémát. A tavalyelőtti verseny volt a nagy kedvencünk, de a tavalyi az gáz volt. Idén előrelátó voltam, mivel ráértem megnéztem a dalok nagy részét a neten. Szerintem jó évünk lesz:)

Megosztanám az abszolút kedvencem, akik nyilván nyerni nem fognak viszont még bármi megtörténhet. Biztos van olyan, aki emlékszik a két évvel ezelőtti ukrán dalra Verka Serdouschka tolmácsolásában:D.

Íme a klippppppp:

+ még a kettő, akik nekem bejöttek, szerintem a norvég fiúka előkelő helyen fog végezni:)