Tegnap egyedül voltam otthon, gondoltam DVD-zek. Megnéztem egy amerikai romantikus vígjátékosat, de annyira 1.0-ás, hogy külön szót nem érdemel, bemelegítésnek tulajdonképp jó volt.
Másodikra Nem kellesz eléggé, ami nem lett volna rossz film, sőt nekem nagyon tetszett, annak ellenére, hogy jól az orrunkba tolta a görbe tükröt, vagy mi a fityfene. Csak a vége, a vége. Amikor elkezdték tolni a tapsikolós american happy end itemeket, ott kicsit elvesztettem a lelkesedést. Ráadásul én sem vagyok egy rémemberállat, némi happy end elemet (mondjuk nem túl sokat) simán elbírt volna a film, de ilyen mértékben nagyot rontott a hitelességen.
Harmadikra gondoltam itt az ideje egy mindent elsöprő tuti jó filmnek, valahol azt olvastam, majd az Égető bizonyíték megfelel az ilyen irányú kritériumoknak, így ugrott a DVD a lejátszóba. Hú apám, hogy ez a film mennyire ultrakaka, az hihetetlen. Annyira szenvedtem, de annyira. Ráadásul értettem, hogy mitől lett volna ez egy olyan igazi agyeldobós, és végignéztem, hogy hátha egyszer minden jóra fordul, legalábbis a néző érdekében. De nem. Ráadásul annyira erőlködtek, és mégis annyira mellément. 1 jó beszólás, és két jó pillanat volt a filmben, ami kitett a 92 percből 3 egész másodpercet. Hát rendesen elkeseredtem.
Abba is hagytam a mozizást és este, hogy valami jó is történjen, jól megnéztem sokadszorra a Kill Bill 2-t, csak hogy végre meglegyen az élmény és az élvezet.
