Mazsolacsata

Hétfő éjjel én is nekiálltam egy kis nagytakarításnak. Azért éjjel, mert csak. Nekem ez a mániám, nem is nagyon újkeletű. Rámjön, és akkor pakolok:). Csak az a sok fittyempitty hülyeség ne lenne, ami szerintem minden nőnél problémát okoz. Biztos mindenki tudja, kis ilyen-olyan izék, amik szanaszét hevernek, mindig útban vannak, mindig elkeverednek, elgurulnak, leginkább az ágy alá és a szekrény mögé, rendkívül fontosak ahhoz, hogy eltedd őket, de van hogy hónapokig ott porosodnak, és megőrjítenek portörléskor. Golyóstoll, töltő, hajbavaló, kulcstartó, fülbevaló, parfüm, kis plüssizé (ajándék), ékszeresdoboz, a kevésbé dekoratívabb fajtából, gyógyszer, cukorka torokfájásra, szemöldökcsipesz, kistükör, teamécses, parfüm, keresztrejtvény, aprópénz, és így tovább, és így tovább,......................és így tovább. Kidobni nem lehet őket. A megoldást már tulajdonképpen régen megtaláltam, kisebb-nagyobb rattan kosarak képében, van is belőlük kb. jó sok. De!!! Még mindig nem elég. Szerintem ezek a dolgok valami titkos invázióban vannak összeesküdve ellenem. A legszebb az, hogy rendszeresen selejtezek is. És mégis. Lehet, hogy egyszer könyvet is írok róluk: A szemöldökcsipesz kód címmel.

Tegnap leugrott a polcról az egyik pszichológia könyvem egyenesen a kezembe, és ha már ott volt, bele is lapoztam. Az első 28 perc elteltével sikerült diagnosztizálnom magamon a skizofrénia, a borderline személyiségzavar, a paranoia, a depresszió, és még vagy 3 súlyosabb neurózis tüneteit. Miután mindezt sikeresen megállapítottam, jött a jól ismert jeges gyomorideg-érzés (ilyen név persze nincs, csak én nevezem így), a könyv pedig kis szerencsével nem az ablak alatti gyepre repült, hanem vissza a polcra. Brrr.

Olyan büdös izzadtság szag van itt a görénylyukban, hogy nem tudom meddig bírom. A jótündértől ha erre járna, szeretnék egy laptopot kérni szülinapomra:).

A hétvégék a legrosszabbak, vagyis az, hogy nincs munkanap, nincs pihenőnap. Szombaton egyedül tengettem az életet, vasárnap Bee-nek volt rossz kedve, így ugyanolyan volt mint a szombat. Egyedül.

Valami bajom lehet, mert 3 napja olyan ájulós vagyok, most is leültem a géphez, elolvastam a Kollégák termését, meg az álláshirdetéseket, és olyan rosszul lettem, hogy nem tudom hogy jutok haza. Egy villamosmegálló. Ha többet nem jelentkeznék, akkor jó volt veletek:), és köszi.

Nem kapok levegőt. Hazamentem.

Majd holnap.

Jelentem macskajaj kiheverve, újból a görényszagból jelentkezem. Majd egy hónap, és majdnem 30 leszek. És igen csúnya világ lesz, ha addigra nem lesz állásom! Én mondom.

Ragyogó idő van, ki kellene találni valami jó programot a hétvégére.

Ha az én koromban egyedülálló vagy, miért néznek rád úgy egyesek mint a leprásra. Sőt! Még irigynek is tartanak! Hát bizony, lassan neki is állok felvagdosni az ereimet, mert másoknak családja, meg lakása, meg autója van. Haggyámá!

Nagy az Isten állatkertje, nem beszélve arról, hogy még a kerítés is túl alacsony.

Nemcsak a nagy álláskereső portálokon lehet álláshirdetésekkel találkozni. Jó ezzel nem árultam el semmi újat, de nem mindenki tudja például, hogy az iwiwen is van egy csomó állásajánlat. Én annó ott találtam azt a hirdetést, ami az előző munkahelyemet hirdette, de voltam 4-5 teljesen korrekt cégnél, akik szintén az iwiwen is hirdettek. Mindez 3 éve volt. Most hogy újra keresek, újra rábuktam az iwiw apróra, és sajnálattal kellett konstatálnom, hogy tele van a következő típusú hirdetésekkel:

akarsz kevés ráfordítással sok pénzt keresni?

lépj be a jómódúak csapatába

ne a válságon rinyálj, legyél inkább sikeres

felépítheted üzleted, építhetsz karriert, nem kell befektetned, szakképzettség nem szükséges

webáruház bővítés, direkt marketing, webcamos munka "sexy" hölgyeknek, internetes otthonról végezhető munka, órabér 250,- +jutalék, + pár meló diákoknak, nagyon kevés, valósnak tűnő, korrekt bejelentett munkát jelenthető hirdetés. Nesze neked.

A gyakorlott álláskereső azért alapjáraton tudja, hogy az utolsó két lehetőség kivételével a többi sok jót nem ígér. Komoly-e az a cég, akinek nincs egy normál céges email-címe, csak free, hot, g, vagy citro?! Hát nem. Komoly az a cég, aki nem jelöli meg a betöltendő munkakört?! Pl. szakácsnő, asszisztens, lovasboltba eladó? Hát nem. Komoly az a cég, akinek feléd semmilyen szakmai, vagy tanulmányi, vagy nyelvtudásbeli előfeltétele nincs, mégis hatalmas nagy pénzeket, és hosszú boldog életet ígér. Továbbra sem!!!

Kimaradtak az ingatlanos állásajánlatok, én is gondolkodtam még a válság előtt egy ilyen lehetőségen, de biztos forrásból tudom, hogy sajnos, most ott is nagyon nagy problémák vannak, így aki most akarná tapasztalat nélkül elkezdeni ebben a karrierépítést, annak erre nullához közelítenek az esélyei.

Nem is mondom tovább, mert már felhúztam magam. Nagyon sok álláshirdetéseket is feldobó portállal is ez a helyzet, csak azért hoztam fel az iwiwet, mert ott még régen más volt a helyzet. Így is megnézem minden nap, de egy csomó időmet elveszi, míg átverekedem magam a fentieken. Nem kicsit bosszantó.

Ha pedig valaki kezdő álláskereső lenne, annak csak azt tudom ajánlani, hogy a fent említett hirdetéseket messze kerülje el.

Hát barátaim! Tegnap buliban voltam. Tudjátok olyan tudodabuliban. Régi cimborákkal ittunk, régi, nagyon jó cimboránál. Egy szóval írnám csak le: IHAJ. Egy a probléma, sajna már ehhez is öregszem. Hazamenni már taxival is erős kihívás lett volna, szerencsére az új kanapé a lakásban igencsak kényelmes fekvőhelyet biztosított. Már csak a rotációs funkció kikapcsolásával volt némi problémám, de aztán az idő azt is megoldotta.

Internet caféból írok, úgyhogy mára ennyi legyen elég:).

Na, amíg fiatal voltam és bohó, egy percig nem éreztem semmi hatását az óraátállításnak. Nademostmáraztán az elmúlt 2-3 évben mik vannak?

Tegnap nem bírtam felkelni, nagy nehezen kirugdaltam magamat az ágyból, benyomtam a gépet, hogy belevessem magam az álláshirdetésekbe. 8 percig nem bírtam, a második oldalon lekoppant a fejem a billentyűzetre.

Mi jöhet még?

• holnaptól újra Pest
• holnap buli, jó barátok, és mégsincs happiness
• ha valaki tanácsot kér tőlem, mert én olyan okos vagyok :), nem bánnám ha utána legalább megfontolná,
• ha nem süt ki a nap hirtelen, odamegyek!
• feszült vagyok, valahogy le kellene vezetni, ötlet?
• a munkaadók nem tudják mennyit vesztenek azzal, hogy nem engem alkalmaznak.

Régen, koleszos koromban volt egy tuti módszerem a feszültséglevezetésre, és nem is kellett kárt tennem senkiben. Volt egy betonfal, mindig akadt befőttesüveg, elindultunk szépen sétálni, és útközben kettőt-hármat jól odacsaptam. Nagyon hatásos. A régi szép idők....

Tegnap kimentünk sétálni Anyuval, beugrottunk a helyi drogériába, ahol megállt az idő. Évek óta nem jártam benn. A kicserélt kirakatüvegen kívül minden, ismétlem minden ugyanaz, a pult, a választék, az eladónő. Van még ilyen. A mai világban, ha megkedvelsz egy csehót, vagy egy üzletet, nem biztos, hogy 2 nap múlva még megtalálod, pláne az ilyen kis cégeket nem. Pedig lehet, hogy jobbat tenne, ha lehetnének biztos pontok. Ezek hiányoznak.

Mostmár teljesen biztos vagyok benne. Azért, mert! Én tudok főzni, Anyu tud főzni!  És tudunk sütni is! Mégis az elmúlt 4 alkalommal, amikor belekezdtünk valami új kipróbálásába, csúfos kudarcot vallottunk. 2x habcsók, 1 vajkaramella és egy csokis süti volt az áldozatunk. Tuti 1000%, hogy valaki otthon egy rólunk készült fotóval felmatricázott fakanállal művel nagyon csúnya dolgokat. Más magyarázat nincs. Ennyi!

Nem tudom sírjak, vagy nevessek, úgy néz ki, hogy megmaradok. Még mindig fáj nagyon minden, de délután már volt pár könnyebb órám is, amikor úgy éreztem még van sanszom élni egy kicsit. Hihetetlen, mindig mikor ledönt a lábamról valami kór, jövök rá, hogy nem tudunk eléggé hálásak lenni az egészségért. Azért, hogy nem kell azzal foglalkozni, hogy egyes felszereléseim nem fájnak.

Még mindig Kisvárosomban hajtom álomra a fejem, legalább nem kellett szenvednem egyedül az albiban:(. Mondtam már, hogy most van elég a télből, nem szeretném többet meteorológus szájából azt hallani, hogy visszatér a tél. HÓ? Nem kérek. Nyíló virágokat, zöldellő fákat akarok! Tavasz illatot! És munkát, hogy tudjak örülni újra a hétvégéknek, és tudjak bosszankodni vasárnap esténként, és legyen mire várnom hónap elején, és végre újra teljes értékűnek érezhessem magam! Ámen!

- Anya! Nem láttad valahol a fényképezőgép használati utasítását?

- Háát, ...... egy helyen vannak mindenfélék.

Reggel találtam egy neonzöld foltot a lepedőmön, a párnám mellett. Marslakó -e vagyok?

Mai program WALL*E:) és önsajnálat:(.

Most jutottam el addig, hogy megnézzem az Oscar-díjas Slumdog Millionaire-t. Mivel T.Kollégák már részletesen megfilmkritizálták a művet, én már nem teszem. Elég legyen annyi, hogy ennek is örök hűséget készülök fogadni, mint a Trainspottingnak. Mostanában tényleg olyan ritkán látni igazán jó filmet, és ez a film nagyon bejött.

Ahogy így elméláztam a Trainspottingon, eszembe jutott, hányszor láttam én azt moziban. Életem első pesti mozis élménye volt. Gettóromantika, Blue Box mozi, 200,- ft-os mozijegy. Emlékszik még valaki az egykori Blue Box mozira? 1 kisebb terem, volt benne vagy 35 darab különböző ülőalkalmatosság, válogatott társasággal. Harmadszorra már nem tudtam visszamenni, mert megszűnt a mozi. Másodszorra betévedt egy nagyon öreg nyugdíjas házaspár, akik nagyon elmenekültek az ominózus WC-ben úszkálás után. Érdekes Dannynek ez a fekáliás fixációja:). Tesót a Cirko-gejzírbe csaltam el, valahogy a plázás mozik annyira nem adták, nem is értem. Újabb élmény, hárman töltöttük volna meg a 25 fős termet, bár a harmadikat senki nem hívta, így csak zavart a műélvezetben:). Azóta sajna csak DVD, de hiányzik a feeling. Múltkor gyerekfelvigyáztam, gondoltam közben kis éjjeli filmnek bedobom. Háhülyevagyok? Minimum hangerőn? A filmzenés kazettám szintén elveszett a múlt költözései során, pedig a zene az, ami nélkül nem lett volna a film az ami. Örömmel konstatáltam, hogy a milliomosnak is nagyon jó a zenéje be is kell újítani majd valahonnan.

Emlékeztetőül: CHOOSE LIFE! 

Ágynak estem. Vagyis csak estem volna, ha bírok feküdni, de nem bírok. Nem az én műfajom. Oltári beteg vagyok, még az arcberendezésem is fel van dagadva. A látvány tuti megérne egy címlapfotót a 21. század patológiája c. tudományos magazinban. Ráadásul jobban megnéztem és kiderült, hogy ez a 100. bejegyzés, az ünneplés azonban technikai okok miatt elmarad, majd a 200.-nál szétcsapjuk a ház oldalát.

Jól van, azért kicsit visszagondoltam. Olyan furcsa, az első pár bejegyzésnél magam sem hittem, hogy lesz valaha 10-nél több bejegyzés, valamint 1-nél több olvasó. És lőn 100. bejegyzés, és olvasók is akadnak, akiket innen csókoltatok ez alkalomból. Amilyen lelkes vagyok, csak pozitív élményeim vannak, még egy ideig tuti folytatom is, kinek örömére, kinek bánatára, majd elválik;). 

Na, most az van, hogy múlt héten apa volt beteg, hétvégén mire hazaértem anya lett beteg, őt ápolgattam szorgalmasan. Ma meg mivanmá? Alig bírok nyelni, és az orromban lakó zöld zselés halamzállapotú izé sem bírja már szerintem sokáig. NEMÁ!

Elígérkeztem unokatesóhoz, azt meg nem akarom lemondani. Nehéz az élet. 2 lehetőség lenne: fokhagyma-kúra, vagy szex, de perpillanat egyik sincs otthon.

A torokfájásomat általában jégkrémmel szokom kúrálni :)), de ha Apuka meglátná mire készülök lenne nagy kiabálás.

1. felvonás

Ez most egy közérdekű post, már akinek inge+kérdése azoknak íródik. Van ugyanis nekem egy SVPT nevű szívbibim, tachycardia, ami órákig tartó 240-es pulzussal járó "rohamokat" okoz. Nem fogok belehalni, ha Ti is a szivetekhez kaptatok volna az ijedtségtől, de nagyon kellemetlen ez az állapot, és úgy döntöttem, hogy orvosolni kell. Orvosság = szívkatéterezés. A  bevezetett katéter segítségével szüntetik meg a zavar kiváltó okát. Természetesen a vizsgálat után én is az internethez fordultam segítségért, de nem találtam senkit, aki értelmesen leírta volna, hogy zajlik ez a folyamat, vagyis maga a katéterezés (nem a szakmai részéről beszélek, hanem a gyakorlati dolgokról). Viszont tegnap feltűnt a fény az alagútban, és megjelent a blogon Vaszilisza, aki volt olyan drága és megosztotta velem a történetét, ráadásul hozzá is járult, hogy beszerkesszem ide. Még egyszer köszönöm. Hátha jól jöhet még valakinek, aztán ha rászedtem magam a beavatkozásra, még én is mesélek.

Vaszilisza VSD-vel született: "azaz ventricularis septumdefectussal, ami a szívkamrák közti sövény hiányának csicsás neve.

Hat hetes voltam, amikor megműtöttek, később három és fél évesen újra. Akkor is katétereztek, meg 2004-ben is. A korai tapasztalataimra nem emlékszem, de az újakat le tudom írni. ...

Először voltak a panaszok. Én inkább bradycard voltam, néha parox rohamokkal és extrasystolékkal. A kardiológus, akihez akkor jártam (ez még nem Pesten volt), csinált velem egy úgynevezett Holter-vizsgálatot, szerintem Veled is ezzel fogják kezdeni. A lényege a 24 órás megfigyelés, vagyis felragasztják rád az EKG tappancsokat, a zsinórok egy kis dobozba mennek, amit övtáskaszerűen magadon viselsz egy teljes napig. Ez folyamatosan méri és tárolja, hogy mit ad elő a szíved, és a végén kiértékelik.

Nekem azt adta ki, hogy a régi műtétek hegei miatt a szívidegek lefutása nem olyan, mint kéne lennie, és ezért néha össze is akadnak. A katéterezés volt a megoldás, vagyis az, hogy a katéteren keresztül kiégetni azokat a szálakat, amik nem kellenek oda. "

A beavatkozást a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben végezték el rajta.

"A műtét előtt további nyolc kilométer EKG készült,meg teljes labor, egyebek. Nyakon és combon is vezetnek be, a nagyvénákon. Nem vészes nagyságú beavatkozás, nem is altattak el, csak nagyon-nagyon pocsék érzés volt, ahogy az az izé kaparászva haladt bennem. Mintha az ALIEN akart volna kikelni.  :-( Ha jól emlékszem, nem volt teljes két óra. 

Utána a vérrögképződés elkerülésére 24 óra fekvés (ez volt a legrosszabb), újabb ellenőrző EKG-k és kész. Messze nem annyira para, mint amilyennek tűnik :-)

Életmódomon változtatni nem kellett - igaz, alapból nem iszom és nem dohányzom - pár hét után kontrollra kellett menni, írtak gyógyszert, amit azóta már nem is szedek, ...."