Hétfő éjjel én is nekiálltam egy kis nagytakarításnak. Azért éjjel, mert csak. Nekem ez a mániám, nem is nagyon újkeletű. Rámjön, és akkor pakolok:). Csak az a sok fittyempitty hülyeség ne lenne, ami szerintem minden nőnél problémát okoz. Biztos mindenki tudja, kis ilyen-olyan izék, amik szanaszét hevernek, mindig útban vannak, mindig elkeverednek, elgurulnak, leginkább az ágy alá és a szekrény mögé, rendkívül fontosak ahhoz, hogy eltedd őket, de van hogy hónapokig ott porosodnak, és megőrjítenek portörléskor. Golyóstoll, töltő, hajbavaló, kulcstartó, fülbevaló, parfüm, kis plüssizé (ajándék), ékszeresdoboz, a kevésbé dekoratívabb fajtából, gyógyszer, cukorka torokfájásra, szemöldökcsipesz, kistükör, teamécses, parfüm, keresztrejtvény, aprópénz, és így tovább, és így tovább,......................és így tovább. Kidobni nem lehet őket. A megoldást már tulajdonképpen régen megtaláltam, kisebb-nagyobb rattan kosarak képében, van is belőlük kb. jó sok. De!!! Még mindig nem elég. Szerintem ezek a dolgok valami titkos invázióban vannak összeesküdve ellenem. A legszebb az, hogy rendszeresen selejtezek is. És mégis. Lehet, hogy egyszer könyvet is írok róluk: A szemöldökcsipesz kód címmel.
Tegnap leugrott a polcról az egyik pszichológia könyvem egyenesen a kezembe, és ha már ott volt, bele is lapoztam. Az első 28 perc elteltével sikerült diagnosztizálnom magamon a skizofrénia, a borderline személyiségzavar, a paranoia, a depresszió, és még vagy 3 súlyosabb neurózis tüneteit. Miután mindezt sikeresen megállapítottam, jött a jól ismert jeges gyomorideg-érzés (ilyen név persze nincs, csak én nevezem így), a könyv pedig kis szerencsével nem az ablak alatti gyepre repült, hanem vissza a polcra. Brrr.
Olyan büdös izzadtság szag van itt a görénylyukban, hogy nem tudom meddig bírom. A jótündértől ha erre járna, szeretnék egy laptopot kérni szülinapomra:).
