Mazsolacsata

Oké, bevallom: én ihletem a mai napig is a szőke nős vicceket. Egész héten azon kattogtam, hogy Pesten ne felejtsem a fényképezőgépet, ügyesen el is pakoltam, még a zsinórt is begyűrtem a tokba. Otthon nagy vidáman előkapom, és nicsak mit látnak szemeim? Bizony, ez a telefonom zsinórja, ami ugyan tényleg összeköt, de a csatlakozója semmiképpen nem passzol a fényképezőhöz. Jókedvemben jól a falhoz is csaptam, ugyanis már nem is működik csakhát születési hibám, hogy illatos a ...m, na nem, hanem az hogy elpakolom ezeket a cuccokat, biztos majd a szekrényben megjavul. Buta, buta, buta!!!

Az orchideás képek még váratnak magukra :(.

Hoztam viszont helyette valamit.

MAJAC, a miénk

Hát nekem ez az eredmény jött ki, sírjak, vagy nevessek, vagy hogy legyen?

A tegnapi nap maga volt a totális csőd, a semmittevés iskolapéldája. Délután hat körül jutottam el odáig, hogy beágyaztam, lezuhanyoztam és csináltam valami kaját. Biztató.

Lehet, hogy velem van a gond, de ez a Mr. és Mrs. nem is olyan rossz. Gengszteréket csípem a legjobban. Valószínűleg ha túl hosszúra tervezik, ez is ki fog fújni, de rövid távon még egész szórakoztató.

Nincs itthon netem, így egy internet kávézóba járok informálódni. Hát ezeknek külön tanulmányt szentelni is kevés. Természetesen kávé az egyikben sem kapható, háhülyevagy? 10-ből 9-ben görényszag van, de nem kicsit nagyon. Ahová én járok az általában tele van játszadozó fiatalokkal, nem olyanokkal akik saját ébredező férfiasságukkal, hanem ilyen internetes "csodákkal". Lövős-menekülős-robbantós-üldözős. Ezeket többen is játszák, és közben természetesen elengedhetetlen az ordibálás. Tisztább, szárazabb, wellness érzés. Gondoltam felderítem a többit is a zuccánkban, hát az egyik ilyen könyvesbolti, ő az 1, ahol KV is van, de 2x annyiba kerül, és a gép nem bír 5 percnél többet lefagyás nélkül. A másik annyira rossz emlék, hogy nem is fejtegetném, legyen elég annyi, hogy a köbön.

Tegnap a nagy semmittevés ellenére még egy meleg kaját is összedobtam. Csináltam egy kis tejszínes-mustáros-csirkés tésztát. Jó is lett. Szeretek a konyhában pepecselni, kikreatívkodni ezt meg azt. Csak nem szeretek egy személyre főzni :(.

El van küldve egy csomó önéletrajzom, de még egy hívás sem futott be. Ez az én bajom igazából.

Holnap hozom a virágokat, ha minden jól megy, de legkésőbb a hétvégén.

Sudoku-függő vagyok már pár éve, de most ez lassan kezd kicsúcsosodni.

Vannak napok, mint a tegnapi is, amikor valamiért elhatalmasodik rajtam a depi (nem igazi depresszió, csak az ezzel a munkanélküliséggel karonfogva létező bizonytalanság és haszontalanság érzés), úgyhogy míg ez van előreláthatólag még írok 1-2 ilyen nyafogásost. Ma jól vagyok :).

Általános netezési gyakorlatom, hogy amikor már nincs munkám, vagy megnéztem és elolvastam minden számomra fontos oldalt, belekukkantok a bulvárba. Bár ne tenném :(. Anikóról már írtam, ugye? Hát tessék, Havas könyvet ír róla. És lesznek, akik megvásárolják. Nem találok szavakat.

Másik 2 borzalmam a hétre. A fényevőt kényszergyógykezelésre küldik, nekem oké, de aztán ülje le, ami neki kijár. A másik az amstetteni rém. Villamosszék az első gondolatom, de inkább tényleges életfogytig fegyházban, nincs más opció. Amikor róla hallok, mindig az jut eszembe, vajon hányan lehetnek még. Mert tuti hogy vannak még befalazott emberek, vagy csak a csontok porladnak elhagyatott pincékben, de léteznek még pincék és rémek, az biztos. Lehet, hogy a szomszéd? Vagy a fűszeres? Vagy az iskolaigazgató? Vagy a kedves bácsi a buszról? Neked senki nem gyanús? Hátamon futkos a hideg.

A pánikkeltésnek vége, majd jövök.

Kezdem elveszíteni a türelmem! Én nem vagyok az a típus, aki jól viselné a munkanélküliséget. Szenvedek reggeltől estig+ még éjjel is. Tartom magam, és még egyáltalán nem olyan rossz a helyzet, mint 3 évvel ezelőtt volt, amikor nem tudtam 1 évig egy rendes munkát találni, és kénytelen voltam ottmaradni az akkori munkahelyemen, de akkor is.

Már 1 hete még interjún sem voltam, ilyenkor meg még rosszabb. Nem tud feldobni a tavasz sem. Jó lenne valaki, aki meghallgatna, és elviselné, hogy mindennap kiborulok.

Napi negatív rovatunkat olvastátok.

Újra itt vagyok. Aki még eddig nem tette, és megoldható számára a gyors megközelítés, még szaladjon ki az orchidea és bromélia kiállításra a Sportarénába, mert gyönyörű dolgokat láthat ott a két szép szemével, nem beszélve arról, hogy vásárolhat is szebbnél-szebb példányokat. Én péntekre szerveztem be a kirándulást Anyukával, mondván, aznap még úgysem lesznek sokan, hát tévedtem. Sokan voltak, sőt rengetegen, de így is nagy élmény volt. Tudom minden évben rendeznek ilyet, de valahogy én ebből eddig kimaradtam. Hát most bepótoltam. Mondjuk felesleges volt a garden expora is befizetni, de bánja fene, az orchideák kárpótoltak. Nem vagyok a szavak embere, ráadásul a szuperlatívuszok használata sosem volt az én asztalom, de készítettem kb. 200 fotót, és ha egyszer hazajutok az én gépemhez, rakok fel képeket némi kommentárral. Addig legyen elég annyi, hogy meseszépek voltak a virágok.

Az igazság az, hogy én a broméliákért sosem rajongtam igazán, mondmár zöld, meg piros levelek egy rakáson, de olyan szépeket láttam, hogy kicsit el is szégyelltem magam. A vásárlás az sajnos most kimaradt, de annyi pénz a világon nincs, mint amennyit én ott el tudtam volna költeni. Egy dolgot hiányoltam igazán, a kiállítás plakátján szereplő jóképű brekit kerestem minden orchideában, de sajnos nem találtam sehol, lehet, hogy éppen kiszaladt ebédelni, vagy hogy?

Szombaton kiugrottunk a tekkóba, meg ha már virág a téma, átültettem a virágaimat is, mert már eléggé szomorkodtak, úgyhogy eredményesek voltunk.

Most meg irány a világháló, hátha valahol csak engem akarnak, és arra várnak, hogy végre rátaláljak a hirdetésükre.

Volt 10 percem, amikor nem működött a beírás, már meg is ijedtem. 4-kor indul a vonatom vissza Pestre. Viszem Anyukát is, kicsit elviszem szórakozni, legyen egy kis kiszakadás a mindennapok mókuskerekéből. Holnap irány az orchidea kiállítás, majd készítek képeket. Szombatra is ki kell találnom valami csavargást, de ha rossz idő lesz, lehet, hogy csak befészkeljük magunkat a nagyszobába egy pohár teával és Gilmore lányokat nézünk. Még elválik.

Vasárnapig nem hiszem, hogy jövök, addig jók legyetek, etessétek Mukit, meg öntözzétek a virágokat.

Régen nagy Boyzone rajongó voltam, sokak szerint ez vérciki, én vállalom. Ha valakinek bejön a hangja az Ronan, és most itt vannak nekünk újra. Küldöm a számot magamnak és mindenkinek, aki szereti;).

Szép napot!

Drága Barátaim!

A következők vannak: mivel magam is egy hiú ember vagyok, és hiába hangoztatom, hogy magamnak írom a blogot, titkosan, azért én is kíváncsi vagyok, hogy vannak-e olvasóim. Ezért bátorkodtam mérőkódot illeszteni a blogomba, így néha ránézek és örömmel konstatálom, hogy tényleg vannak olyan emberek, akiket érdekel, amit én ide írogatok. Sőt, vannak visszatérő látogatóim is. Legyetek üdvözölve ismeretlenül is!

Na, ez volt a bevezető, a következők kérésem van hozzátok: ha vágyat éreztek, hát kommenteljetek, néha egy-két okos szó, vagy ötlet biztos jól jönne a blognak és nekem is.

Tudom, hogy be kell lépni, ráadásul én is tartani szoktam attól, hogy T. Kollégáimnak csak úgy ismeretlenül odakommenteljek, de eddig még senki nem harapta le a fejemet, én is nagyon örülnék, ha megtisztelnétek a véleményetekkel. Természetesen nem a nyafogásos bejegyzéseimhez várom a kommenteket, azokat tessék nyugodtan átugorni. :)

Hívás nem futott be péntekig a cégtől.

Derékfájás még megvagyon, nem örülök :(. Feküdnöm kellene, de inkább a falat kaparom.

Haza nem mentem, de a jövő héten ezt is megejtem.

Minap kezembe került nagy kínomban, valamelyik csúcs "kultúrális magazinunk". Dupla odalon foglalkoznak Mary Zsuzsi és kis barátja első éjszakájával, melyen ominózus férfiút Zsuzsi megszabadította legféltettebb kincsétől. Belem kifordul, de tényleg! Mondtam már, hogy mennyire örülök, hogy Molnár Anikónak újra van pasija? Már annyira aggódtam.

Még mindig várok a munkaügyi központtól a pénzemre, de minap muszáj volt vásárolnom egy National Geographic albumot, mert az Alexandrában nagyon-nagyon olcsón adják. Én meg hülye azért nem vagyok:).

Jövő hétvégén orchidea és bromélia kiállítás van, anyut felcsalom Pestre és kirúgunk a hámból, ha minden jól megy.

A minap bent voltam exmunkahelyemen, újra megerősíttettem benne, hogy még a munkanélküliség is jobb, mint ott volt.

Azt a kutyafáját! Hétfőn becsípődött a derekam. A csillagokat is leugattam az égről fájdalmamban. Fél órát vett igénybe, hogy fekvő helyzetből ülőbe küzdjem magam. Visszahívtak interjúzni, de ma kiderült, hogy már csak az áprilisi kezdésre van hely, persze még ahhoz is abszolválni kellene a harmadik interjút. Mondtam nekik, oké, majd hívnak. Erről szól mostanság az élet. Várom a majd hívásokat.

Haza kellene néznem a hétvégén, de nincs nagy kedvem. Múltkor egy kicsit besérültem. Hiába, a nagy korkülönbség szülő és gyermek közt, mindenképpen generál némi konfliktust időközönként.

Napi kérdés: Ha egy nő már betöltötte a 30. életévét és még egyedül van, akkor feltétlenül meg kell bolondulni? Én ezt még nem tudom, mert még innen vagyok, csak találkoztam mostanában egy-két érdekes esettel.

Újabb állásinterjú, újabb visszahívás. És még mindig semmi. Azt már elég régen sikerült megtanulni, hogy semmit nem jelent, hogy az ember túljut x körön. Legutóbb csoportos interjún voltam, még ehhez sem volt szerencsém soha. Azt hittem survivor lesz, a végére csak egy maradhat, aztán végül ugyanúgy folyt, mint bármelyik másik, csak itt négyen voltunk. Volt még rajtam kívül egy kislány, akinek be nem állt a csuszalesője. Na, annak szívesen kiosztottam volna egy Chuck Noris-féle pörgő-forgó **be rúgást. Most finom voltam és nőies:).

Örüljünk a kis dolgoknak is rovatunk következik: tavaly nőnapra kaptam Drágajóbarátnőm apukájától egy szép lila jácintot, valaki nagyon ügyesen azt tanácsolta, ha elvirágzik rakjam el, néha kapjon egy kis vizet, és egy év múlva újra fog virágozni. Elvirágzott, feldobtam a konyhaszekrény tetejére, csak vizet voltan lusta önteni rá. Erre tegnap mit látnak szemeim? Kihajtott a kis drága, reményeim szerint ki is virágzik nekem nőnapra, így nem lesz nagyon virághiányom:).

Hétvégére eléggé befordultam, hogy növeljem a derűt, vidámságot megnéztem a Cigányok idejét Kusturicától. Úgy-úgy.

Na, ma olyat láttam, hogy na.

Álláshirdetés, melyben kiváló internetes ismeretekkel rendelkező embert keresnek, jól vezetett blog megfelel ennek igazolására. Nagy Testvér veled van? Vagy mi? Jó, persze szerény személyem csak énblogol, de akkor is.  

Úgy elképzelem… 

MCS: Csókolom! Én vagyok a www.mazsolacsata.blog.hu oldal értelmi szerzője.

Munkaadó: Egy pillanat…(kis olvasási szünet).

Munkaadó: Ön nevezi az előző munkahelyét Mordornak a blogjában?

MCS: Igen, én.

Munkaadó: Köszönjük, majd értesítjük.

 :)

 Ma voltam be munkaügyi központ, kérdeztem egy-két dolgot, szép szélesre tárták a karjukat, mondták: Mi nem tudni segíteni, sajnáljuk. Hát még én hogy sajnálom. Annyi a munkanélküli, hogy májusra tudnak adni időpontot jelentkezésre. 

Soros álmom: 

• láncfűrészes, kampókezes, menekülős
• régi szerelem feltűnése, valahonnan az ősidőkből, végül nem jelent meg, pedig vártam rá

na nem mintha mostanában annyira számítana. Gizivel együtt sajna, mintha az ihlet is elkóborolt volna mellőlem. Még saját magamat is unom. Azon szórakoztam a hétvégén, hogy a már meglévő kedvenceim mellé felfedezzek valami új gyöngyszemet, természetesen T. Kollégákról beszélek, de sajna semmi említésre méltóba nem futottam bele, eddig! Komoly problémáim kezdenek lenni, ugyanis éppen azon gondolkoztam, hogy milyen "csudijó" lenne még egy főiskolát, vagy egyetemet elvégezni. Na, innen tudom, hogy komoly a baj.  2005-ben ugyanis megfogadtam, hogy nein, no, nyet, nie, non újabb felsőoktatási intézmény, sőt, kiadtam a szülőknek parancsba, hogy ha mégis utat törne magának a gondolat, kezem, lábam törjék el, nincs harag. Végülis, most már igazat adok Anyának, aki kiskoromba azt hajtogatta, hogy menjek hentesinasnak, mert ő nem akarja, hogy gimnáziumban végezzek. Hát drága barátaim igaza is volt! Mennyivel többre mentem volna egy szakmával, nem beszélve arról, hogy utána még így is mehettem volna a felsőoktatásba, akkor is, ha nem gimiben érettségizek. Veszett fejsze nyele.

Probléma egy szál se, még harminc sem vagyok, ha az eddig kitanult 2 szakmám közül egyikben sem tudok elhelyezkedni, majd kitanulok egy harmadikat.

Más: Kisvárosomban már derékig ér a hó, akkora hópelyhek esnek le a levegőégből, mint a tenyerem, és táncolnak is. Olyan kis vicces. Na, majd holnap is biztos az lesz, amikor vissza akarok térni a nagyvárosba vonattal:).

Ma este viszont végre NCIS, nem bírom a 7végéket, ha otthon vagyok, 632 millió csatorna van a televíziában, de egy normális film sem. Gilmore függésünket pedig lassan fel kell függesztenünk, mivel már anyuval is lassan a 2. évad végére érünk, aztán egyelőre nincs több évad a polcon, májusi szülinapomig várni kell. 

vannak olyan napok amikor az energia kilép a testemből és elszáll messzire nagyon messzire és akkor felemelem a kezem és úgy érzem hogy sikerült búcsút intenem és isten veledet rebegnem de mindez már csak érzéki csalódás a részemről mert az energia már hetedhét határon túl jár HUSS! elszállt lehet hogy beteg leszek akkor is megesik ez a kis társadalmi esemény az emberrel hogy az energia mely barátilag mint egy jó testvér kitart mellettünk a ránk kiszabott idő nagy részében mégis néha szabadságra megy mi pedig értetlenül bámulunk utána hisz olyan jól megvoltunk ne menj! sikítanék de közben tudom hogy neki is jár egy kis kikapcsolódás még akkor is ha én ilyenkor csak a féltékeny feleség szerepét tudom eljátszani hová mész kivel vagy rám semmi időd nem jut mert minden cseppedet másra pazarolod miért tetted ezt velem

GYERE VISSZA!

FIGYELEM! Keresem viszonylag még jó karban lévő, fiatalos kinézetű, szelíd tekintetű és szolid megjelenésű energiagócomat. Tegnap esti sétájából nem tért vissza, nagyon aggódom érte, már a telefonját sem veszi fel. Különös ismertetőjegye: fluoreszkáló pink harisnyakötője, amit 27. szülinapjára kapott tőlem. A nyomrevezetőnek jelentős jutalom!

Ui.: csak a GIZI névre hallgat!