na nem mintha mostanában annyira számítana. Gizivel együtt sajna, mintha az ihlet is elkóborolt volna mellőlem. Még saját magamat is unom. Azon szórakoztam a hétvégén, hogy a már meglévő kedvenceim mellé felfedezzek valami új gyöngyszemet, természetesen T. Kollégákról beszélek, de sajna semmi említésre méltóba nem futottam bele, eddig! Komoly problémáim kezdenek lenni, ugyanis éppen azon gondolkoztam, hogy milyen "csudijó" lenne még egy főiskolát, vagy egyetemet elvégezni. Na, innen tudom, hogy komoly a baj. 2005-ben ugyanis megfogadtam, hogy nein, no, nyet, nie, non újabb felsőoktatási intézmény, sőt, kiadtam a szülőknek parancsba, hogy ha mégis utat törne magának a gondolat, kezem, lábam törjék el, nincs harag. Végülis, most már igazat adok Anyának, aki kiskoromba azt hajtogatta, hogy menjek hentesinasnak, mert ő nem akarja, hogy gimnáziumban végezzek. Hát drága barátaim igaza is volt! Mennyivel többre mentem volna egy szakmával, nem beszélve arról, hogy utána még így is mehettem volna a felsőoktatásba, akkor is, ha nem gimiben érettségizek. Veszett fejsze nyele.
Probléma egy szál se, még harminc sem vagyok, ha az eddig kitanult 2 szakmám közül egyikben sem tudok elhelyezkedni, majd kitanulok egy harmadikat.
Más: Kisvárosomban már derékig ér a hó, akkora hópelyhek esnek le a levegőégből, mint a tenyerem, és táncolnak is. Olyan kis vicces. Na, majd holnap is biztos az lesz, amikor vissza akarok térni a nagyvárosba vonattal:).
Ma este viszont végre NCIS, nem bírom a 7végéket, ha otthon vagyok, 632 millió csatorna van a televíziában, de egy normális film sem. Gilmore függésünket pedig lassan fel kell függesztenünk, mivel már anyuval is lassan a 2. évad végére érünk, aztán egyelőre nincs több évad a polcon, májusi szülinapomig várni kell.
