Vannak napok, mint a tegnapi is, amikor valamiért elhatalmasodik rajtam a depi (nem igazi depresszió, csak az ezzel a munkanélküliséggel karonfogva létező bizonytalanság és haszontalanság érzés), úgyhogy míg ez van előreláthatólag még írok 1-2 ilyen nyafogásost. Ma jól vagyok :).
Általános netezési gyakorlatom, hogy amikor már nincs munkám, vagy megnéztem és elolvastam minden számomra fontos oldalt, belekukkantok a bulvárba. Bár ne tenném :(. Anikóról már írtam, ugye? Hát tessék, Havas könyvet ír róla. És lesznek, akik megvásárolják. Nem találok szavakat.
Másik 2 borzalmam a hétre. A fényevőt kényszergyógykezelésre küldik, nekem oké, de aztán ülje le, ami neki kijár. A másik az amstetteni rém. Villamosszék az első gondolatom, de inkább tényleges életfogytig fegyházban, nincs más opció. Amikor róla hallok, mindig az jut eszembe, vajon hányan lehetnek még. Mert tuti hogy vannak még befalazott emberek, vagy csak a csontok porladnak elhagyatott pincékben, de léteznek még pincék és rémek, az biztos. Lehet, hogy a szomszéd? Vagy a fűszeres? Vagy az iskolaigazgató? Vagy a kedves bácsi a buszról? Neked senki nem gyanús? Hátamon futkos a hideg.
A pánikkeltésnek vége, majd jövök.
