Így vagyunk mi nők ezzel. Mindenből létezik számunkra az az egy, ami tökéletes, ami a miénk. Legalábbis az álom, a vágyakozás, és a boldogság, ha megkaphatjuk. Azt az egyet. A tökéleteset. Lehet az cipő, ruha, ékszer, esküvő, férfi. Egész pici korunk óta vannak tökéletesen elképzelt, vagy tökéletesen lemásolásra való álmaink. Hogy honnan jutott eszembe? Sosem voltam az a kislány, aki tervezgeti az esküvőjét, hogy így, hogy úgy, mindjárt elájulok. Viszont évekkel ezelőtt láttam a TV-ben egy esküvőt valahol, valamiben, és ott megláttam az esküvői tortámat. Igen, bizony, a tortát. Azt az egyet, a tökéleteset. És nem érdekel senki, és semmi, ha egyszer férjhez megyek, és ha csak ketten is fogjuk egy vacsorával ünnepelni az eseményt, nekem akkor is olyan tortám lesz, ahhoz ragaszkodom. Nincs meg az álom a ruhához, a gyűrűhöz, de megvan a tortához (meg a pasihoz, de abból még engedek ha kell, a tortából nem). Esküvői képeket nézegettem éppen, innen jutott eszembe. Idővel szerintem mindenhez betársul az álomkép, az az egy. A tökéletes.
Szerintem minden nő ismeri az érzést. Pasiknál is van ilyen?