Most jutottam el addig, hogy megnézzem az Oscar-díjas Slumdog Millionaire-t. Mivel T.Kollégák már részletesen megfilmkritizálták a művet, én már nem teszem. Elég legyen annyi, hogy ennek is örök hűséget készülök fogadni, mint a Trainspottingnak. Mostanában tényleg olyan ritkán látni igazán jó filmet, és ez a film nagyon bejött.

Ahogy így elméláztam a Trainspottingon, eszembe jutott, hányszor láttam én azt moziban. Életem első pesti mozis élménye volt. Gettóromantika, Blue Box mozi, 200,- ft-os mozijegy. Emlékszik még valaki az egykori Blue Box mozira? 1 kisebb terem, volt benne vagy 35 darab különböző ülőalkalmatosság, válogatott társasággal. Harmadszorra már nem tudtam visszamenni, mert megszűnt a mozi. Másodszorra betévedt egy nagyon öreg nyugdíjas házaspár, akik nagyon elmenekültek az ominózus WC-ben úszkálás után. Érdekes Dannynek ez a fekáliás fixációja:). Tesót a Cirko-gejzírbe csaltam el, valahogy a plázás mozik annyira nem adták, nem is értem. Újabb élmény, hárman töltöttük volna meg a 25 fős termet, bár a harmadikat senki nem hívta, így csak zavart a műélvezetben:). Azóta sajna csak DVD, de hiányzik a feeling. Múltkor gyerekfelvigyáztam, gondoltam közben kis éjjeli filmnek bedobom. Háhülyevagyok? Minimum hangerőn? A filmzenés kazettám szintén elveszett a múlt költözései során, pedig a zene az, ami nélkül nem lett volna a film az ami. Örömmel konstatáltam, hogy a milliomosnak is nagyon jó a zenéje be is kell újítani majd valahonnan.

Emlékeztetőül: CHOOSE LIFE!