Kicsit elhanyagoltam az írást.
Folytattam a visszagondolkodást, csak az a baj, hogy mindig a rossz dolgok jutottak eszembe.
Augusztusban voltunk egy nagyon szép esküvőn, de egész hónapban beteg voltam, és nagyon sok volt az ideg Mordorban.
Szeptemberben elkapott valami hülye vírus, azt hittem bele is döglök Tünet nem volt az egy lázon kívül semmi, de a lázam meg nem ment le semmitől. Jó viszont, hogy túléltem. Már ebben a hónapban nagyon tele volt a tököm a munkahelyemmel,
októberre el is jutottam addig, hogy elmeséljem a feljebbvalóimnak, hogy ez nekem így nem jó, próbáltam finom utalásféleképpen beleszőni a felmondási szándékomat is mondókámba. Az még előttem van, hogy a tehetetlen düh milyen érzés, amikor látod, hogy tudják miről beszélsz, csak nem értik... Volt még egy szívrohamom is mentőkkel, de a lényeg az, hogy király volt az érettségi találkozónk. Azt hittem november 1. hatállyal kihajítanak de nem tették, viszont
november mostnemnézemvisszahányadikán kirúgtak. A slusszpoén viszont az, hogy én ennek őszintén örültem, mivel én még képes lettem volna hónapokig húzni az időt, mire felmondok.
Decemberre azért már ellazultam volna, csak el kellett kezdeni interjúzni járni, na az meg... BRRRR...!!! Volt még kardiológiai vizsgálat, az állást sem kaptam meg, viszont voltunk színházban, és megkaptam egy évadot a Gilmore Girls-ből végre, 3x-os HIPHIPHURRÁ!!!
Most kéne még ilyeneket írnom, hogy majd az új év meghozza a peace, love, freedom, happinesst, de majd meglátjuk. Hozzon munkát, aztán egyelőre nem is leszek elégedetlen.
