Nem szeretem a bejglit, nagyon nem. Drágáim azért minden alkalommal próbálják rámtukmálni. Tudom én, hogy finom, csak nem szeretem sem a mákot, sem a diót. Ilyen extrém eset vagyok. Ez van.
Folytatni kellene az összegzést, vagy valami... Na, a nyár nem telt a legjobban, ugyanis a nyaralás projekt nem jött össze, anélkül meg nehezen lehet kiszakadni a mókuskerékből. Minden évben megfogadom, jövőre majd nem így lesz, majd meglátjuk. A 2009-es év úgyis egy csomó új dolgot kell, hogy tartogasson, muszáj lesz neki.
A nyáron történt az is, hogy már azt hittem, megtaláltam, ő meg megtalált, és akkor love forever, pedig nem! Legalább ebből az esetből is tanultam. Fatális tévedés volt, mint kiderült. Nem baj, nagy a gyakorlatom az ilyenek kezelésében, leporoltam magam, aztán továbbléptem.
Vicces story is volt a nyáron: megtaláltak az amwayesek, én meg mint a naiv kislány rögtön el is vágtattam egy ilyen kis esti gyülekezőjükre, mert bevettem, hogy internetes munkáról lesz szó. Akkor mikor rájöttem, hogy hol vagyok, azért elég rendesen kiosztottam magam, úgy látszik menet közben erősen elbambultam, vagy mi.
Hát gáz, nagyon gáz. Velem nem erőszakoskodtak, de nagyon próbáltak meggyőzni a bomba üzletről. Sőt volt egy pillanat, amikor majdnem elgyengültem. Éppen ráértem, úgyhogy elolvastam az indexen az amwayes fórumot, igen, igen azt a szép hosszút! Nálam 1:0 az ellentábor javára. Ami maximálisan a téma ellen szólt, az a hazugságok áradata, amit elővezetnek. Itt ráadásul nem is a nagy ígéretekről beszélek, hanem arról, hogy már az első lépésnél hazudnak, amikor találkára hívnak, többször rákérdeztem nekik mennyire jött be a számításuk ezzel a munkával, egyszer sem kaptam rá választ. Ejnye-bejnye! Így nehéz ám az én bizalmamat megszerezni.
