Miért van az, hogy még csak hétfő van és én úgy érzem magam, mintha egész hétvégén fát vágtam volna. Pedig nem...
Pénteken végre feljött Tesó, nem dumáltunk millió éve, bár ezt most se tudtuk sajna pótolni, de majd valamit erre is kitalálok. Szerencsére ő azon emberek közé tartozik a barátaim közt, akik őszintén tudnak örülni az örömeimnek, és igazi aggodalommal vannak velem, ha bajom van, és ez kölcsönös, és sajnos nagyon ritka... Főleg ebben az anyagias világban.
Holnap állásinterjú megint, még mindig ugyanaz a pozíció, amit most már 2 interjú után szeretnék, nagyon.
