Létezik-e, hogy ezt éreztem? Gyakorlatilag a főnökeim és én most mondtunk búcsút egymásnak, és ezt a búcsút ők kezdeményezték. (Nahát ennél szebben senki nem írhatta volna.) A főállásomnak annyi, lehet, hogy majd még bedolgozok, vagy valami, még megbeszéljük. Az igazság, hogy erre most nem számítottam, nem sírok, nem vagyok kiborulva, teljesen biztos vagyok, hogy jót tettek velem. Érzem, hogy valamikor majd még kijön belőlem ez a sok stressz egy kiadós bőgés formájában. Hétfőre feldolgozom, aztán leírom, lehet hogy átalakulok munkakeresős bloggá?!
Kiderül...
