Itt olyan vihar van, hogy az ablakon nem merek kinézni, nemhogy aludni, cserébe megírom a 200. bejegyzést csak úgy l'art pour l'art, amelyben bevallom, hogy
- továbbra is imádom a naplóírásnak ezt az interaktív módját, és még mindig nem tervezem abbahagyni,
- továbbra is csókoltatom a kommentelőket, amiért bármit meg lehet velük beszélni :),
- továbbra is buzdítanálak benneteket, akik olvastok, de nem kommenteltek, hogy csak nyugodtan, mert nem harap a néni :D, mindenkit szivesen látok,
- + lenne egy kérésem, tudom hogy van aki(k) külföldről olvas(nak), dobjanak már egy puszit + egy országnevet legyen Mazsolának is gyereknap egyszer.
Ígérem ez volt az utolsó százas megemlékezés, a következővel majd ezernél fárasztok, hehe :)
