Az elmúlt másfél hónapban sikerült függővé tennem kb. 5 embert Szívek szállodája ügyben. Pedig nem is tettem érte semmit, csak betettem egy DVD-t. Nem lehet abbahagyni. Anyu, most hogy nem vagyok otthon minden nap megemlíti a telefonban, hogy jó lenne, ha gyorsan hazahúznék és hoznám a 2. évadot. Drágajóbarátnőmmel sikerült lenyomnunk az 1. évadot 3 este alatt, nem volt megállás. Nem lehet megunni, pedig semmi extra adalék nincs a sorozatban, se egy bűnügyi labor, se túlvilági erők, vagy médiumok, de még unatkozó kertvárosi, gazdag feleségek sem. Arról nem is beszélek, hogy a hét évad során talán öszvissz három dokival, meg két tűzoltóval találkoztunk, azt is csak kb. 5 másodperc erejéig, terroristával eggyel sem (tudom-tudom, Paris, de most a terroristát csak nagyon szűken, robbantósan és merényletesen értelmeztem). Abban biztos vagyok, hogy otthon nők ezrei álmodoznak ilyen anya-lánya kapcsolatról, ki ne szeretne ilyen anya lenni. Az a borzasztó, hogy Rorynál stréberebb ember a földkerekségen nincs, de most komolyan, még bálba, vagy buliba is könyvvel készül, mégsem tudom érte utálni. Tudom szeretni Parist, sőt Emilyért egyenesen rajongok. Egy embert gyűlölök benne, az Christopher, de anélkül, mondjuk ki őszintén mégsem lehet teljes értékűen rajongani. Súlyosbítanám vallomásomat azzal, hogy rendszeresen még a hogyvoltokat is elolvastam. A Viasat már másodszor adja le egy év alatt az egész sorozatot, most pedig elkezdte az RTL is, mondjuk nem értem miért az utolsó évadtól, de nem haragszom, ha otthon vagyok, nézem, sőt az ismétlést és az ismétlés ismétlését is. Nincs megállás, beismerem, de soha nem fogok ellátogatni az Anonim Gilmore-rajongók klubjába, mert nem kérek segítséget, és nem vagyok hajlandó leszokni.

Éljen Connecticut, a Gilmore-ház és Stars Hollow beltenyészete!