Van annak valami diszkrét bája, ha valaki blogot ír. Mostanában teljesen rákaptam arra, hogy mások életébe kukucskálok be egy online ablakon keresztül. Míg órákat töltöttem azzal, hogy blogokat olvastam, rájöttem hogy én is, én is. Nekem is kell, most és azonnal, meg rögtön! Ráadásul az elmúlt időben elég magányosnak érzem magam, konkrétan a világ legmagányosabb emberének, pedig nem, de olyan jól esik kicsit sajnálni magam. Nem fogok ám sírni, az nem én vagyok. próbálom inkább dokumentálni a jót és a rosszat, finom utalásféleképpen, hogy tanuljak, hogy meg tudjam becsülni a szépet és jót. Hajlamos vagyok ugyanis azt hinni, hogy nekem a legrosszabb, pedig hol már?!